Oly gyakran játssza a szomszéd,
Nagy hanggal e kis lemezt,
Áthallik ordítva onnét,
A közfal csak vékony gerezd.
Elűzi reggel az álmom,
Este sincs egy percnyi csend,
Pár órát nappal kell hálnom,
És akkor is fülemben cseng.
Refrén:
Párizsban szép a nyár,
A Grand Boulvard fényárban áll,
Sétára vár a Szajna-part,
A kis Polett is épp arra tart.
Kezében rózsaszál,
Az a csöpp szája már csókra áll,
Hiszen oly régen várja a szép Pierre,
Csókot is érdemel.
Szomszédom meghívott egyszer,
Hallgassunk együtt zenét,
Feltett egy lemezt, mit kedvelt,
Bár nyomban roppanna szét!
Egy lett az ötlet a tettel,
Ráültem, kettérepedt,
Erre egy új példányt tett fel,
Mert ebből ő többet is vett.
Refr…
A Kis Polett még mindig sétál,
S Pierre még mindig rá vár,
Érjen már véget a szép nyár,
A partot lepje a sár.
Csókolják meg végre egymást,
Béreljen Pierre szobát,
Adjon a pap rájuk áldást,
Mert én nem bírom már tovább.
Bocs... ;-) Meglepetéssel láttam amúgy, hogy a szöveg Romhányi József munkája... Ennél azért jobbakat szokott.
A Párizsban szép a nyár egy sláger. A szerzők: Ránki György zeneszerző és Romhányi József szövegíró.
Romhányi szerint: "Már nem is sláger, hanem népbetegség"
A dal a Magyar Rádió kérésére készült, később bekerült a Két vallomás című, 1957-ben készült Keleti Márton-filmbe. Teljesen váratlanul óriási siker lett, a rádió Szív küldi szívnek szívesen című műsorának kihagyhatatlan száma volt. A 45-ös fordulatú kislemezből a lemezgyár hónapokig nem tudta az őrületnek megfelelő mennyiséget préselni.
A sikerében szerepe lehetett a színházi polihisztor Horváth Tivadar szenzációs előadásának, valamint, hogy nem sokan álmodhattak Párizsról az 1956-os forradalom leverése, alig egy-évvel, a vasfüggöny ismételt leeresztése után, amikor Sopronba is csak „útlevéllel” lehetett utazni. Párizs, a Grand Boulevard, Szajna, Pierre és a kis Polett, az önfeledt keringő akkoriban a nagy többség számára elérhetetlennek tűnt Magyarországon. Lehet, hogy ekkor kezdték az emberek az idézőjelek mögött, „félszavakból” is megérteni egymást…
Az előadó: Horváth Tivadar. Ez a szám nagyon „eltalálta” a művészt: nélküle talán a dal sem maradt volna fenn. A biztos sikert jelentő nagy slágert ugyanis senki nem tűzte műsorára mellette, és a szám a lakodalmas rockos zanzásításoknak is ellenáll: ma is az eredetiben hódít.
