A Pont Neuf (magyarul Új Híd) a legöregebb híd, amely a Szajna folyót keresztezi Párizsban. A híd két különálló részből áll, az egyik része a Cité szigetet (Île de la Cité) köti össze a bal parttal, míg a másik része a szigetet a jobb parttal.
(A Wikipédia cikke nyomán)
Már 1550-ben felmerült itt egy híd létesítése, mert a meglévő Pont Notre-Dame túlterheltté vált, azonban a várható költségek akkor túl magasnak bizonyultak.
Baptiste Androuet du Cerceau, Pierre des Illes és Thibault Métezeau már 1578-ban elkészítették a terveket, de a hidat vallásháborúk miatt csak IV. Henrik uralkodása alatt, 1607-ben adták át. Nem alkalmazták a kor itáliai hídépítészetének klasszicizáló újításait, s az Új híd már felépültekor is konzervatívnak hatott a középkort idéző formavilágával és ornamentikájával. Az erőteljes támpillérekkel tagolt masszív kőhíd tizenkét félköríves ívezettel rendelkezik, a legszélesebb hídnyílás eléri a 19,4 métert. A pilléreket toronyszerű tagozatok emelik ki a homlokívek síkjából, s mindkét oldalon szakállas férfifejek groteszk szobrai sorakoznak a híd teljes hosszában.
Az Új híd ma is eredeti formájában látható, az eltelt évszázadok egyetlen változtatása a korábban púpos hátú híd pályatestének vízszintessé tétele volt. Mint kora legtöbb hídja a Pont Neuf is római mintát követve, sok rövid boltíves hídrészből áll. IV. Henrik parancsára az Új híd lett az első olyan párizsi híd, amelyre a középkor szokásaival ellentétben nem épülhettek sem lakóházak, sem üzletek. Volt azonban járda, hogy megvédje a gyalogosokat a sártól és lovaktól. A gyalogosan közlekedők félreállhattak a híd bástyáiba, hogy utat engedjenek a tedelmes kocsinak. A döntés, mely szerint a hídon nem épülhettek házak, közvetlenül IV. Henriktől származik, aki azon az alapon hozta meg a tiltást, hogy a házak akadályozni fogják a kilátást a Louvre-ból, amit az uralkodása alatt alaposan kiterjesztett.
A Pont Neuf szerelmesei:
(Les amants du Pont-Neuf [Port.hu], 1991)
Alex fiatal, párizsi hajléktalan a Pont-Neuf hídon szokta meghúzni magát. Egyik reggel egy fiatal nővel ismerkedik meg a hídon. Michele, a fiatal festőnő attól fél, hogy mindkét szemére megvakul, és nem tudja gyakorolni a hivatását, ezért menekül el rendezett polgári életéből. A két fiatal szenvedélyesen egymásba szeret, és extatikus perceket él át a forradalom 200. évfordulóját ünneplő Párizsban. Alex annyira fél, hogy elveszíti a lányt, hogy minden nyomot elpusztít, ami arra utalhat, hogy a szembetegsége gyógyítható. Így akaratlanul egy plakátragasztót is megöl. Alex börtönbe kerül, Michele szemét megoperálják. Évek múlva újra találkoznak a karácsonyi pompájában ragyogó hídon, alattuk úszik az Atalante nevű uszály...
Visszapiszkolódás a gyönyörűbe - a Filmvilág cikke;
Christo becsomagolja a Pont Neuf-öt: - 1985 októberében két hétre, csak a központi útpálya maradt szabadon. Videó itt!
