Ma Párizs hív a szerelmek városa
Háztetők alján kicsi kis szoba vár rád
Ha bárki szólna ne hallgass rá
Simulj csak hozzám súgd meg csak ha valami bánt
A bulvár fényben ég,
Párizsban minden szép
Szerelmes párra mindig mosolyog a messzi ég
Kettesben lenni itt van az alkalom
Most jövünk rá, hogy ez volt a vágyunk már rég
A Luxemburg kertben
a kezed kezemben
És kószálunk ketten
az utcák során
A Notre Dame tornya ránk nevet
Köröttünk kedves emberek
és egy lágy dallam száll
Egy harmonikán
Vagy ha te sírsz a két szeme elborul
Haragos könnye áztatja házak falát
De ha kacagsz Párizs is felvidul
Szivárványt bont és úgy jelzi, hogy megbocsájt
A Szajna partján lent,
mélységes mély a csend
Átölel téged s engem
a puha végtelen sík
Kettesben lenni itt van az alkalom
Most jövünk rá, hogy ez volt a vágyunk már rég
Nem baj ha távol kopog az a szajha
Felhőkön át is lángol a párizsi ég
