HTML

Párizs, 2011

A Középülettervezési Tanszék nyári tanulmányútja, 2011

Linkblog

Párizs 2011

A Középülettervezési Tanszék 2011-es nyári tanulmányútja.

Párizs 2011

Támogatóink:
- BME Középülettervezési Tanszék;
- A Hazai Korszerű Építészmérnök Képzésért Alapítvány;
- Az Épülettervezés Oktatásáért Alapítvány;

Friss hozzászólások

Címkék

18század (1) 19század (9) 200x (18) 201x (34) 30as évek (1) 50es évek (4) 60as évek (1) 70es évek (2) 80as évek (14) 90es évek (11) a város (14) barokk (3) belső (1) bicikli (4) chartier corbasson (2) christian de portzamparc (5) claude constantini (2) csoportkép2011 (4) diákszálló (2) dili (10) ecdm (2) edouard françois (4) együttműködés (6) eiffel (5) élményeink (9) emlékmű (3) építészet (3) esemény (2) étterem (2) film (20) fotó (3) gasztro (1) gótika (4) grands travaux (11) haussmann (3) herzog demeuron (2) híd (2) hotel (2) ideiglenes (1) infrastruktúra (3) ipari (4) iroda (8) irodalom (4) iskola (4) jakob macfarlane (2) játszótér (2) jean nouvel (7) képzőművészet (4) kereskedelem (3) kiállítás (5) kikapcsolódás (1) klasszicizmus (2) közlekedés (13) köztér (15) kritika (1) kulturális (21) lakóház (35) lan architecture (1) la defense (11) la villette (5) le corbusier (12) louvre (4) magyar kapcs (3) mivagyunk (4) modernizmus (16) montmartre (2) múzeum (9) nempárizs (6) ókor (3) olvasnivalók (2) párizs 2011 (14) park (10) posztmodern (6) rejtvény (3) reneszánsz (1) renzo piano (2) revitalizáció (6) richard rogers (1) sport (4) szajnapart (1) szakrális (12) szerkezet (1) színház (1) tárgykultúra (2) térképek (3) terv (9) tipográfia (1) torony (4) történet (7) tudomány (1) újkor (3) utazás szállás (3) utca (1) útifüzet (1) utópia (1) városterv (10) videó (5) világkiállítás (4) víz (1) zaha hadid (2) zene (14) zöld (13) Címkefelhő

Az Üdvhadsereg székháza [U. E.]

2011.06.18. 23:30 _zsike_

Le Corbusier és Pierre Jeanneret, 1931-33.
12 rue Cantagruel, 75013 Paris

Le Corbusier életének nagy részét Párizsban töltötte, ennek ellenére viszonylag kevés terve épült itt. Egymáshoz közel, két hasonló indíttatású munkát is elkészített az Üdvhadsereg megbízásából.

Források: szöveg: Galinsky; parisisinvisible.blogspot.com;
a hajóról:
hermanuslouw.co.uk; alaprajzok;

>> a térképünkön itt.

Az Üdvhadsereg katonai mintára szerveződő keresztény társaság, amelyet 1865-ben alapított egy brit házaspár. A nélkülözők segítését legfontosabb alapelvének tartó szervezet neve nekünk, magyaroknak is ismerősnek csenghet, hiszen 1924-től egészen 1949-es betiltásáig a hazánkban is működő fiókszervezet fontos karitatív intézményeket tartott fenn, a rendszerváltás óta pedig, kisebb léptékben ugyan, de újra jelen van. A ma már 118 országban működő Üdvhadsereg nemzetközi központja London egy high-tech irodaházában található, az elmúlt években több irányból megindult arculatfrissítésnek pedig mutatkoznak a jelei.

1929. fontos év volt Le Corbusier életében. Ettől kezdve a várostervezéssel kapcsolatos teóriái ténylegesen testet ölthettek. Az első felkérés a Gare d'Austerlitz mellett nem egy szokványos épület volt. Egy uszály* átalakítását kapta feladatul, mely a Louise-Catherine nevet kapta a svájci születésű Louise-Catherine Breslau festőnő után.

A második megbízást, a Cité de Refuge-t unokatestvérével Pierre Jeanneret-tel közösen tervezte. Le Corbusier-nek a párizsi Üdvhadsereg székháza volt az első lehetőség, hogy nagy befogadó képességű szállást tervezzen a nagyvárosi szegényebb rétegek számára.

A jótékonysági célú megbízást Princesse Singer de Polignac, a Singer Varrógépgyár hatalmas vagyonának egyik örököse adta. Corbusier mellé Jeanneret-et kimondottan Princesse de Polignac választotta - aki finanszírozta a beruházást és fizetett kettejük munkájukért is. Szinte teljesen szabad kezet kaptak, ami lehetőséget adott számukra egy radikális újfajta dizájn kialakítására, ezzel lényegesen megelőzve a kor szokásait.

Le Corbusier az épületről (légkondícionálás fejezet):

Kerestük a lehetőséget [a légkondícionálás alkalmazására]. Meg is érkezett: az Üdvhadsereg Székháza, a „City of Refuge”. Hatszáz szegény lélek élt ott, férfiak és nők. A napfény és világosság örömét kívántuk megadni nekik. Több mint ezer négyzetyard méretű üvegfelület világítja meg a szobákat, padlótól a mennyezetig, faltól falig. Az üvegfelület hermetikusan zárt, mert fűtött és keringetett levegő biztosította a meleget. (…)

A megnyitó a leghidegebb decemberben volt – tökéletes belső hőmérséklettel. Kétezer ember a tanúja ennek. (…) Semmilyen probléma nem volt, kizárólag a legmelegebb nyári hőhullámok idején. A költségvetésből ugyanis csak a téli rendszer kiépítésére tellett. A nyári rendszer, a hűtés még váratott magára. Nem volt pénz! Várni kellett.

Aztán támadás indult az épület ellen, a prefektúra és a rendőrség részéről. Mindenben igazad adtak nekünk, de nőtt a nyomás.

Le Corbusier_Cité de réfuge_1929-33

Nem akartam elfogadni az épületünk kizsigerelését – egy kiáltvány volt, egy demonstráció. De alulmaradtunk, újabb pénzeket kellett kidobni az ablakon (szó szerint): nyitható ablakok kerültek az üvegfalakba. (…) Most érkeztem meg Amerikából, ott 1928 óta az olvasható a felhőkarcolók ablakain, hogy „Kérem, ne nyissák ki az ablakokat a légkondícionáló megfelelő működése érdekében!”

Mikor a katedrálisok fehérek voltak, nem voltak szabályzók. A katedrálisok szabályzat-ellenesek voltak.

Le Corbusier: When The Cathedrals Were White; 1947;
Conditioned Air, (17-20. old., ford: mB)

Itt élt először a nyersbeton plasztikai hatásával. A szabad tervezés jegyében a lakópavilonból kivette a fogadóteret és a recepció egy geometrikusan formált külön épületben kapott helyet. Tulajdonképpen a Beaux-Arts ünnepélyes vonulási útjának az újraértelmezése. Közvetlenül hatottak rá a középkori vár bástyái, a kapu-ház, az árok és a felvonóhíd. A múlt despotizmusát szimbolizáló vastag falak inverzeként jelennek meg itt az egyenjogúságot hirdető modernizmus transzparens homlokzatai. A tervezés központi eleme a déli tájolású, szinte teljes homlokzatot érintő üvegfal volt, ami a kettős üvegezés és légkondicionálás nagyra törő és újító rendszerén alapult. Sajnos sohasem működött megfelelően: 1952-ben az üvegfalat lecserélték, miután több nyáron át panaszkodtak a lakók a helyiségekben lévő elviselhetetlen melegre.


A képet készítette: Jacques Mossot

http://www.ad.ntust.edu.tw/grad/think/93modernwork/modern%20arch/2/A9313031/Salvation%20Army%20Shelter/cad1.bmp

a bejárat:

előcsarnok:

Az épület rendeltetése nem az egyetlen ok, ami miatt még ma is aktuálisnak tűnik. Nem egyszerűen egy ház volt otthontalanok számára, hanem, átalakítható volt a társadalom hasznos rétegeinek is. Le Corbusier protestáns neveltetése ellenére nem volt igazán vallásos ember, azonban az Üdvhadsereg számos alapelvével egyetértett és tisztán hitt ebben a projektben. Nem csupán kollégiumot, hanem tantermeket és pihenő tereket is kialakított, melyek nagy része ma is működik. Azonban jelentősége még inkább megnő, hisz Le Corbusier későbbi építészetének kiemelt tapasztalati forrása volt ez a munkája.


*függelék: az uszály

Az uszály 1915-ben készült és kezdetben szenet szállított Rouen és Párizs között. Kevesebb mint 15 év múltán az Üdvhadsereg birtokába került a már kihasználatlan uszály, s a társaság átalakítására szánta: egy 'lebegő menedéket' kívánt létrehozni belőle a hideg téli hónapokra a fedél nélküli párizsiak számára. Corbusier-t beavatták forradalmi elképzelésükbe, aki ezután szabadon alakíthatta a belső tereket.

Le Corbusier ezt írta a projektről:

Az uszály 80 méter hosszú volt. Építettünk, az aljától egészen a tetejéig... a hatalmas tér három szakasszá bomlott. 160 ágyat, egy ebédlőt, konyhákat, WC-ket, mosogatókat, zuhanyokat, privát lakosztályokat adtunk hozzá és egy 'függő kertet' tettünk az uszály tetejére.

Sajnos a Második Világháborúban visszahelyezték katonai szolgálatba, és a Corbusier féle átalakítások többsége tönkrement és a semmibe veszett. Az idő múlásával a Louise-Catherine az állam hanyagságának áldozatául esett, állapota egyre csak romlott, de a század elején új szerepet szántak neki. A párizsi ACYC átalakította egy művészeti galériává. Az munkálatok megkezdése előtt egy japán építészt - aki fémlemezekből készített szoborszerű installációiról ismert - kértek fel, hogy tervezzen egy burkot a Louse-Catherine számára, ami elrejti a kíváncsi közönség elől. A megoldása egy plasztikus hatású alumínium szalag volt, ami már önmagában is egyedi megjelenést adott az uszálynak.

Szólj hozzá!

Címkék: modernizmus le corbusier

A bejegyzés trackback címe:

https://paris2011.blog.hu/api/trackback/id/tr912996190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.