HTML

Párizs, 2011

A Középülettervezési Tanszék nyári tanulmányútja, 2011

Linkblog

Párizs 2011

A Középülettervezési Tanszék 2011-es nyári tanulmányútja.

Párizs 2011

Támogatóink:
- BME Középülettervezési Tanszék;
- A Hazai Korszerű Építészmérnök Képzésért Alapítvány;
- Az Épülettervezés Oktatásáért Alapítvány;

Friss hozzászólások

Címkék

18század (1) 19század (9) 200x (18) 201x (34) 30as évek (1) 50es évek (4) 60as évek (1) 70es évek (2) 80as évek (14) 90es évek (11) a város (14) barokk (3) belső (1) bicikli (4) chartier corbasson (2) christian de portzamparc (5) claude constantini (2) csoportkép2011 (4) diákszálló (2) dili (10) ecdm (2) edouard françois (4) együttműködés (6) eiffel (5) élményeink (9) emlékmű (3) építészet (3) esemény (2) étterem (2) film (20) fotó (3) gasztro (1) gótika (4) grands travaux (11) haussmann (3) herzog demeuron (2) híd (2) hotel (2) ideiglenes (1) infrastruktúra (3) ipari (4) iroda (8) irodalom (4) iskola (4) jakob macfarlane (2) játszótér (2) jean nouvel (7) képzőművészet (4) kereskedelem (3) kiállítás (5) kikapcsolódás (1) klasszicizmus (2) közlekedés (13) köztér (15) kritika (1) kulturális (21) lakóház (35) lan architecture (1) la defense (11) la villette (5) le corbusier (12) louvre (4) magyar kapcs (3) mivagyunk (4) modernizmus (16) montmartre (2) múzeum (9) nempárizs (6) ókor (3) olvasnivalók (2) párizs 2011 (14) park (10) posztmodern (6) rejtvény (3) reneszánsz (1) renzo piano (2) revitalizáció (6) richard rogers (1) sport (4) szajnapart (1) szakrális (12) szerkezet (1) színház (1) tárgykultúra (2) térképek (3) terv (9) tipográfia (1) torony (4) történet (7) tudomány (1) újkor (3) utazás szállás (3) utca (1) útifüzet (1) utópia (1) városterv (10) videó (5) világkiállítás (4) víz (1) zaha hadid (2) zene (14) zöld (13) Címkefelhő

Kerékpárral Párisig és vissza (1889)

2011.07.26. 07:00 mB

http://www.konyvbuvar.hu/pict/termekek/kozepeskepek/9638224088-1.jpg1889-ben egy huszonkilenc éves tordai tanár, Borbély György kerékpáron tette meg a 4300 km-es utat Párizsig és vissza. Nem ő volt az első hazánkban, aki hasonló távolságokat ostromolt kezdetleges velocipédjén, de mindenképp az úttörők közé tartozott. Kerékpárja, - egy "magaskerekű" - már alig emlékeztetett az első, 1817-ben a német Karl Drais által fabrikált futógépre, de még messze volt a láncáttételes (egyébként akkor már ismert), könnyedén meglovagolható drótszamártól. Borbély és kortársai nem örvendhettek jó minőségű, aszfaltozott utaknak se Magyarországon, se Nyugat-Európában.


beolvasta: Kiss Benő;


Zúg az élet. Még csak a járdákra teritett szűk asztalok és székekhez szokhatunk nehezen. Mindenkinek ki van szabva a levegő is. De ez aztán egyenlően; békésen megfér egymás mellett a csárdában a napszámos és a másfajta ember, kölcsönösen uramnak (monsieur = moszjő) szólitva egymást. Az udvariasság, szolgálatkészség elvíhatatlan ékessége a francziának.

http://eletmod.transindex.ro/images/__leo/cikkek/cikkek_25098.jpgDe nagyon bántja az embert az az értelmi homály, mi a nagy publikum fejét borítja. Míg az egyik az égre tör, a nagy tömeg a szomszéd falunak hirét sem hallotta. A magyar szót ki tudja miféle gorilla dolognak képzelik. Németországban francziáknak és angoloknak tartottak, Francziaországban németnek, hollandnak, porosz, svéd, olasz, török, tatárnak, csak a magyart nem tudják elképzelni. Egy monsieur minden bevezetés nélkül rohan felém s mosolyogva szólit, mint amerikait. Oh nem! én ázsiai vagyok, felelém; de ezt nem érthette egyáltalán; a magyart már ismeri, de úgy mint németet, vagy osztrákot, mert szörnyen csodálkozott, hogy magyar létemre nem tudok jól németül; ez neki mindegy. Ilyenek mellett rendkivül jól esett, mikor egy úr „de Hongrie" feleletemre keményen szorított kezet s odább rohant minden magyarázat nélkül. Azt mondják, hogy mostanság, különösen a magyar kiállítás óta, kezdi a közönség is inkább ismerni a magyar fogalmat. Arra való volna pedig az a sok magyar Párisban, hogy ismertesse egy kissé a tömeggel, ne csak dinézzen.

A kiállítás minden fényességénél szebb, a mi Párisban van: az egyszerű betűkkel minden középületre felirt liberté, egalité, fraternité, melyre megmozdul a vér az erekben. Megdöbbentő volna s a bolondok házába zárnák, a ki nálunk a disznópásztort uramnak szólítaná. Pedig Eiffel is hány embernek lett szolgája, kénye-kedve kielégítésére, meg is kapja a diját, még is úr.

(...)

Az Ellenzék 1889. aug. 12. és 13. számában van ez útról kelt következő levelem:


„Páris, 1889. aug. 3.

Vajjon, ha Tordára juthatok a Varga patak partjára, ott is fogom-e hallani ennek a teinsasszonynak rekedt rikácsolását? Egy talyigát vonszol, tele rakva retekkel, szösszel, vajjal, báránybőrrel és petrezselem-levéllel s lélek szakadva ordit, hogy vegyék a portékáját.

Nem is tudom, az a Munkácsy hogy nem talált a keresztre feszitett Krisztus kinszenvedésinél szomorúbb állapotot ez asszonyban. Én futottam előle.

Különben igy van ez más helyen is, csak az én gyöngébb idegzetem csudálkozik rajta s fél tőle. Pedig előre elkészítettek rá, hogy itt milyen szörnyű dolgok vannak, hogy itt pl. csupa vörös malaczok vannak (s okosak), a libák röfögnek s a szúnyogok bőgnek. Mindez nem igaz. Itt is csak úgy csiripolnak a verebek, mint máshol. Vannak ugyan a lepkék között ragadozók; kivált esténként ragadják meg az embert s ha jól fel nem fegyverkezünk észszel, hamar berántanak barlangjokba. De ez sem kizárólag Páris productuma.

A mi Párisé s általán a francziáé, az az irós vajnál is lágyabb, simább és kecsesebb arcz s ennél is kecsesebb beszéd. A tett, az más kérdés. De csodálkozom, hogy Rákóczink csak a szép szóval maradt, mert velem a harmadik utczáig is elszalad, akárkit szólitok meg, ott hagyja áruczikkét s tűzzel magyarázza az utczák neveit.

A Bastille-téren ha naponta tízszer átmegyek, tízszer szalad előmbe egy flamand-franczia fruska s parolát ad, előre kiabálja: hongrois, hongrois! hogy vegyek még egyet a kiállítási képeiből s magyarázza, milyen sáros voltam, milyen fekete voltam, mikor odaérkeztünk - most már kezdek szépülni.

Reconstruction of the Bastille for the 1889 World’s Fair, Paris
A világkiállításra rekonstruált Bastille.

Nagyon nevezetes hely ám az a Bastille. Egyenesen oda tartottunk, jól ismerjük, mintha mindig ott laktunk volna. Az elesett francziák most is ott henteregnek a földön, a háztetőkre felmászott kétségbeesett arczu emberek ordítoznak, rettentő füst gomolyog minden a Bastille - panorámában; de valósággal ott van helyén az égbe nyúló oszlop, tetején a szabadság Istene rohan, egyik kezében széttépett lánczot, másikban lobogó fáklyát tartva. Pinczéjében is szabadsághősök nyugosznak, kik 1830-ban estek el a revolutióban, mert nem engedtek a rendeletnek, hogy vasárnap ne dolgozzanak, mit nagy hévvel szaval nekünk egy öreg őr. Még dühösebben szaval a Pantheon pinczéjében egy vastag franczia, miből csak Hugó Viktor, Voltaire s Rousseau nevét értem, mit a nélkül is tudnék.

De ki győzné sorra sorolni a sok dicsőséget - a franczián kivül? ő bele nem ún. Mind felirja a porté triumphra diadalait —ott van Győr is, de az elszászi dicsőséget nem jegyezte oda.

Most minket inkább érdekelne az újkori dolog, a kiállítás, hanem arról beszéljenek okosabb emberek. Én megbámultam azt a két nagy fatörzsököt, mely Magyarországon termett, egyéb magyar dolgot nem is lehet látni, csak még a magyarnak nevezett csárdában a czigányok fején a csárdás kalapot, hát ha néha rázendítenek; a pinczérek is francziák, csak abban ütnek el a párisitói, hogy nem mondják oda: tessék uram! s ezért elég parasztoknak is lehet tartani.

File:Paris-LOC cph 3b40741.jpg

Maga a kiállítás olyan valami, hogy kifárasztja az ember szellemét, nem adatott türelem végig nézni Guatemala minden füvét, madarát, hajszálnyi gombostűkre szurkált bogarát a te- tüféregtől elkezdve fel, - csak a végén elevenedünk fel a török leányok háremi mozdulatain s veszünk szivart ha kell, ha nem. 

Még nevezetesebb az Eiffel-torony, melyet nem ok nélkül építettek, megszámlálhatatlan az a nép, mi oda tódul fel. Pedig különösen a hire után, megtekinteni - első látásra nem lep meg oly nagyon s nem lehet tudni, hogy a második emelettől kezdve miért zárták el a gyalog feljárást; az első és második emeletre egy szuszra fel lehet futni s igy lehetne tovább is; de már a második emeleten osztogatja a Figaró a dicsőséget - ingyen - felírja nevöket, kik oda vonszoltatták magukat; legtetején is elfér 2-300 ember a korcsmárosokon és kereskedőkön kivül, kik árulják a tornyon a tornyot, minden tűbe, bicsokba, sipkába belevésve.

http://imagecache6.allposters.com/LRG/29/2966/S65QD00Z.jpg

A kik ide emelkedtek a kocsiban, azok lázas sietséggel irják a leveleket, magam is egyéb dolgom hiányában effélével foglalkozom. Minden földi halandón felül lakik még a zászlóhoz közel Eiffel s gyönyörködik a lábai alatt nyüzsgő hangya népen, mely őt bámulja. Meg is érdemli, mert az épület olyan, mint minden remek mű, kép, v. költemény s minél többet nézzük, annál fenségesebb.

Lent aztán belevegyülünk a néptömeg közé; dehogy! a kerekek és lovak lába alá. Mulatságos nézni s hallani a zajt, a mint egy térre minden utczából hat rendével folynak össze a kocsik, melyeknek sűrű pattogásaiból csak úgy hallszik ki a vasút nagy lovának földet rengető dübörgése, mint a kotló ritka, de testes hangja a csirkék csipogásaiból. Egy kerekű, két kerekű, négy kerekű szekerek, talyigák járnak két lábon, egy lábon; bicyclista is, folyton sipolva, senki sem hallja, senki sem ügyel rá, fiúgyerek, leánygyerek lobogtatja a kiállítási képeket, nincs egy talpalatnyi üres tér, eszeveszetten rohantam ki közülök hol a lovak sörénye alatt, hol a kerekekre szökdécselve, pedig senkit el nem gázolnak e bábeli zűrzavarában a place de la Concordnak; ott van a teinsasszony is talyigájával s rekedt hangjával - nyugodtan tébolyog ide, oda, feldúlt arczán csak a petrezselyemárulás dühe látszik.

Sokkal szebb e panoráma este, de fenn a kocsi emeletén haladva végig a Szajna parton; nem is lehet másként képzelni, mintha a menyország derekán kocsikáznék végig az ember; nem teremtett ilyent a Petőfi képzelete sem Tündérországról: lent a viz fodra mosolyogva taszigálja a hajókat, parton a fák alatt tündérek ölelgetődznek, a csókolódás rendes dolog nappal is; balról a Hippodrom van felirva derekam vastagságú láng- betükkel, odább a Trocadero tetőtől-talpig ezer lámpa csillaggal, - százszor annyival balról a torony, a menyország kapuja, zöld, kék, sárga, fehér; piros szinnel; minek nevezzem a rohanó kocsikat? lámpásaik megannyi hulló csillag, a parton a bukott angyalok; s ez éjnek idején fent a magasban túl a csillagokon hatalmasan löveli Európa népire a villanyfényt a nap s még ezen felül a trónusán Eiffel - mint egy atyaisten!

Versailles, 1889. aug. 4"


(csak illusztráció)

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom bicikli eiffel világkiállítás 19század

A bejegyzés trackback címe:

https://paris2011.blog.hu/api/trackback/id/tr83090111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.