Eszter felvetésére pár jelesebb Párizsi zene - ugye azoknak a szemét párizsiaknak kedves franciaajkú embereknek (Európa egyik abszolút kulturális fővárosában) rengeteg remek koncertet volt alkalmuk láthatni, így elég sok itt készült felvétel is került lemezre (vagy DVD-re).
A válogatás persze önkényes.
Diana Krall Live In Paris (2002) című DVD-jéből látható fent egy részlet; az album Grammy-díjat kapott "A legjobb vokális lemez" kategóriában, a Billboard listáján az Évtized legjobb jazzalbumai listán a nyolcadik lett.
Supertramp - Paris (1979)
A csúcson levő zenekar legendás koncertlemeze - s erről a fenti (talán) a legismertebb daluk. A hírek szerint megjelenik DVD-n 2011-ben.
Keith Jarrett - Paris Concert (1988)
A teljes lemez improvizáció - középen a "The Wind" című darab kivételével; az album a legendás The Köln Concert (1975) folytatásának is tekinthető..
Jack Johnson - En Concert (2009 - a remek werkfilmje itt)
Fantasztikus ahogy a hawaii énekes egy szál magában meg (be) tudja tölteni (mert meg tudja tölteni) a stadion légterét - ami a Bercy Stadion, amúgy.
Jim Morrison (Doors) - An American Prayer (1971, 1978)
Jim Morrison (Doors) halála előtt, Párizsban mondott magnóra jópár szöveget (1971), amihez egykori társai 1978-ban adtak utólag zenét és készítettek nagylemezt Amerikai Ima címmel - a címadó dal/vers itt meghallgatható. Morrison sírja is Párizsban van (a Pere Lachaise temetőben), halála óta komoly zarándokhellyé vált; egyesek szerint Párizs negyedik (!) leglátogatottabb helye... - "Inkább a barátok tora, mint a hatalmas család".
Ismered az fejlődés melegségét a csillagok alatt?
Tudod-e, hogy létezünk?
Elfelejtetted volna a királyság kulcsait?
Megszülettél-e és élsz-e már? (Amerikai Ima)
AC/DC - Let There Be Rock (Koncertfilm, 1979; Pavillion de Paris)
Kéretik figyelni ahogy Angus Young gitáros már-már mezőgazdasági vehemenciával szántja fel a színpadot. Extázis Maxima: 5:56 majd 7:00.
A film végén a "To Bon" dedikáció az énekesnek szól: a zenekar (egyik) lelke és motorja, Bon Scott 1980-ban meghalt, ennek a klasszikus felállásnak így ez az egyik utolsó felvétele - helyén ezután a mai napig Brian Johnson énekel.
