Bernard Tschumi, 1982-90
Porte de la Villette, avenue Jean-Jaurès, Párizs,
A Párizs legnagyobb parkjára kiírt tervpályázatot Bernard Tschumi nyerte 1982-ben. A La Villette park egy korábbi húspiac és vágóhíd területének fejlesztésével jött létre.
Tschumi javaslata az "eseményterekkel" foglalkozó elméleti munkáihoz kapcsolódóan ebben a határozottan városi parkban számos absztrakt, program nélküli struktúra, "follie" elhelyezése volt. Az élénkvörös objektumok a tervezői szándék szerint a parkhoz kötődő számos eseménynek vagy csoportnak kínálnának teret (ez sokszor meg is történik, néha viszont nem, illetve nem mindig úgy, ahogy azt az alkotók elképzelték).
A terv a park hagyományos, nyitott zöld területként való értelmezését kérdőjelezi meg. Bár sok a füves terület, a La Villette azt juttatja világosan kifejezésre, hogy mesterséges alkotás, hogy emberi kéz tervezte. Az alapszerkesztés számos tematikus kertet foglal magába, felfedezésekre csábító, illetve a természeti és emberalkotta világ váratlan találkozásait ígérő helyekkel.
Jay Berman, 1999 (www.galinsky.com)
“Tschumi az egész területre egy 120 m csomópont-távolságú négyzethálót fektetett le - lehetőleg kikerülve vele az adottságként tudomásul veendő nagy épületeket -, a háló csomópontjaiba pedig mindenüvé lepöttyentett egy-egy vérvörösre festett és sokszor az abszurditásig menően bizarr acélszerkezetű pavilont. Ezek jó részének funkciója is lett; volt közöttük fürdő, mozi, étterem, kondicionáló klub, zenei, tudományos vagy informatikai szórakozóhely, stb.
A vérvörös neokonstruktivista acélfurcsaságok azonban egyébként a funkcionalizmus kicsúfolására jöttek létre: levegőbe vezető lépcsők, amelyek végéről pl. csak a semmibe lehet pottyanni, és hasonló neodadaista gegek. A területre Tschumi ráfektetett egy szeszélyesen kanyargó sétautat, amelyen haladva a látogató az összes pavilont érinti.
Jencks jegyezte meg, hogy - madártávlatból - a piros pontok, a kék színű csatorna egyenese és a girbegurba út görbéje Kandinszkij és Klee bizonyos képeinek esztétikumát idézik. A pavilonok méregzöld gyepre ültetett vérvörös és bizarr acélarchitektúrája a sztálinizmus által felszámolt orosz konstruktivista építészeti avantgardot - elsősorban Csernikov formai kombinatorikáját - idézi, Tschumi által nem csak bevallottan, hanem szinte provokatív módon hangoztatva.
A kanyargó sétaúton gyalog vagy a turisták rendelkezésére álló panoráma mikrobuszokon vagy függővasút-kabinokban haladva a szemlélő - az állandóan változó szögből látott meghökkentően változatos formák hatására - hamarosan vizuális extázisba kerül.”
(Kunszt György - Klein Rudolf : Peter Eisenman - A dekonstruktivizmustól a foldingig)
* * *
October 6th, 2006
