A place des Vosges szerencsére csaknem változatlan formában látható az ősi Marais-negyed szívében. Bár a korabeli elszámolásokben feltűnik néhány építész neve, maga a király gondolta ki a tervet, és személyesen irányította a munkát.
A 140 m oldalméretű négyzetes tér kialakítása 1607-ben kezdődött meg, a déli oldal közepén épült házal, amely a Király Pavilonja nevet kapta. Utána a Királyné Pavilonja következett a szemközti oldal középrészén. Ez a két épület magasabb a többinél, így hangsúlyos észak-déli tengely alakult ki. Néhány év alatt körben felépültek az arisztokraták és tehetősebb polgárok lakóházai. A király rendelkezésének megfelelően minden homlokzat közel azonos lett, csak a magastetők ritmusa árulja el, hogy az egységes, összefüggő térfalak önálló, négytengelyes épületekből állnak.
1612-ben az építtető király fia és utódja XIII. Lajos avatta fel, és 1639-ben az ő lovasszobrát állították fel középen. Ezzel vette kezdetét a francia Place Royale-ok sora. A homokkal borított, nagy térségen kocsiversenyek, lovasjátékok és hasonló mulatságok zajlottak. A XVIII. század vége felé parkosították, majd néhány évtizeddel később lebontották a nyitott sarokkal átellenes épületet.
Ma a park fái miatt nem látható a teljes együttes, de a térfalak önmagukban is érzékeltetik a jelentőségét. Nagyon szerencsésen egyesítették itt a az itáliai reneszánsz elveket a hazai és a flandriai hagyományokkal: az előbbiből a szabályosságot és az egyforma homlokzatokat vették át, az utóbbiakból pedig a szorosan összeépített céh- és polgárházak szokását (Arras, Antwerpen).
Az intim hangulatú, zárt tér már építése közben hatott, elsősorban a charleville-i tér kialakítására. Elkészülte után főleg az angol reneszánsz városépítészetben érezhető a befolyása (London, Covent Garden).
B. Szűcs Margit: Az építészet története – Újkor; Reneszánsz. (215-216. oldal)
- továbbiak: wikipédia;
