Az épület 1862-1875 között Charles Garnier építész tervei alapján készült. A hatalmas épület 11000 m²-es, 2200 néző befogadására alkalmas. Kívül és belül gazdagon díszített frízekkel, oszlopokkal, szobrokkal, kárpitokkal, arannyal, nimfákkal, angyalokkal. A mennyezetet egy több, mint 6 tonnás csodálatos csillár és Chagall festménye díszíti.
szöveg: parizsilatnivalok.hu (BPP); képek: ArchDaily Classics;
A neobarokk épület korának egyik remekműve volt. A nagy párizsi átalakulás idején, a második császári korszakban III. Napoleon jelölte ki Hausmannt, hogy felügyelje az átalakításokat.
1858-ban a császár megbízta Hausmannt, hogy tisztítsa meg azt a 12000 m²-es területet, amelyet a világ második színházának megépítésére kijelölt. Ez az épület Párizsi Opera és Balett, vagy Garnier Opera néven vált híressé. 1861-ben írták ki a pályázatot, amelyet Charles Garnier építész nyert el. Az építkezés 1862-ben kezdődött. A legenda szerint a császár felesége az építkezés alatt folyamatosan megakarta tudni, hogy vajon görög vagy római stílusú lesz-e az épület, mire Garnier azt felelte, hogy nem, ez III. Napoleon stílusú lesz.
Az építkezés során több problémával is meg kellett küzdeni. Az egyik a mocsaras terület volt, amelyről 8 hónapon keresztül folyamatosan szívták le a vizet. A sok nehézség ellenére és Garnier építész kitartó munkájának köszönhetően az épület 1874-re elkészült. 1875 január 15-én nyitották meg egy pazar gálaelőadással.
Az operaház fantomja
Christine Daae, a fiatal szopránénekesnő a párizsi Opera Populaire tagja. Egy napon titokzatos pártfogóra talál, s azt hiszi, hogy ő a "Muzsika Angyala", akiről korán meghalt apja beszélt neki. Az idegen azonban nem az Angyal, hanem a rejtélyes Fantom (Gerard Butler), aki rettegésben tartja a színház művészeit. Csak Madame Giry, a balett-tanárnő (Miranda Richardson) tudja, hogy aki a színházépület katakombái között rejtőzik, valójában egy torz arcú zenei géniusz.
Az operaház temperamentumos dívája, La Carlotta (Minnie Driver) az új előadás próbáinak közepén távozik, a színház menedzserei pedig nem tehetnek mást, mint az újonc Christine-t állítják helyette a rivaldafénybe. A varázslatos bemutatkozás nemcsak a közönséget bűvöli el, hanem a Fantomot is. Ezentúl csak a lány érdekli és mindent elkövet, hogy pártfogoltja az opera új csillaga legyen. Szereti és bátorítja, egyengeti a karrierjét, de nem ő az egyetlen férfi, aki felfigyelt a fiatal énekesnőre. A színház gazdag patrónusa, Raoul de Chagny (Patrick Wilson) is körüludvarolja a lányt szerelmével. Christine-t rabul ejti ugyan karizmatikus és rejtőzködő mentora, de kétségkívül jobban vonzódik a rámenős és jóképű Raoulhoz, ami felbőszíti Fantomot. (Port.hu)
(Regény: 1910, Musical: 1986 [Andrew Lloyd Weber] - Wikipédia)
Az Operaház fényűzően díszített színes márvány frízekkel, oszlopokkal és szobrászati remekművekkel. A színház bejáratánál az oszlopok között híres zeneszerzők, mint Mozart, Rossini, Auber, Beethoven, Meyerbeer, Philippe Quinault bronzból készült mellszobrai láthatók. A mennyezetet 1964-ben Marc Chagall festette újra.
