BEÉPÍTÉS, ÉPÍTÉSZET: Patrick Berger,
TÁJÉPÍTÉSZET: Philippe Mathieux, Jacques Vergely
A place de la Bastille-tól a bois de Vincennes-ig futó vasútvonalat az 1858-as haussmanni városátalakítások részeként, a kor utasbiztonságának megfelelő emelt térszintű városi szakasz után völgyszerű bevágásban folytatódóan építették. A vonal 1969-ig működött, míg a kapcsolódó Reully teherpályaudvart a 80-as évek közepén zárták be.
forrás: Benkő Melinda - Fonyódi Mariann: Glocal City / Kortárs európai városépítészet, 166. old.
szken B. Kriszti, beolvas: K. Benő, elolvas: mindenki.
URBANISZTIKAI ELVEK
Párizsban a nagy városépítészeti projektek hagyományosan a városközpont nyugati területeit célozták - ennek ellensúlyozására hirdette meg 1983-b APUR a keleti területek fejlesztésének programját (Plan-Programme de l'Est de Paris), amelynek keretében, a megújítás szándékával választották ki a használaton kívüli vasúti viadukt területét. A stratégia és részletes terv kidolgozásával 1988-ban bízták meg Patrick Berger-t, aki felismerte a műtárgy egyediségét, építészeti értékét és megtartása mellett foglalt állást. Különleges funkciót talált: ekkor született meg a lineáris park gondolata, amelynek vonala a volt vasúti terület rehabilitációjával létrejövő új lakófejlesztést is felfűzi.
BEÉPÍTÉS
A Promenade plantée Bastille-tól induló első szakasza, az avenue Daumesnil mentén futó viadukt, a tetején különleges térélményt adó, növényekkel beültetett sétány a ZAC Reully területére kanyarodva ívelt hídon jut át a Jardin de Reully ovális gyepfelületén, majd pedig alagutakkal tagolt bevágásban folytatódik a bois de Vincennesig. A sétány teljes hossza 4,5 km. A viadukt eredeti, magas színvonalú építészeti kialakítása (tégla, faragott kő) lehetővé tette, hogy hetven íve alatt nagyvonalú, egyterű üzletek, műtermek, irodák kapjanak helyet: a Viaduc des Arts elnevezés is erre a funkcióra utal.
A tiszta, elegáns üvegportálok és üzletbelsők egységes képének megőrzése érdekében a mindenkori bérlőknek design-szabályzatot kell betartaniuk. A sétány dús növényzetének telepítésekor mind a színek, mind az illatok nagy szerepet kaptak, ez a koncepció geometrikus formában ismétlődik meg az úthoz kapcsolódó Parc Hector Malot hétszintes, 450 gépkocsit befogadó mélygarázsának teraszos kialakítású tetején. A Roland Schweitzer építészkoordinátor nevéhez köthető, fragmentált tömegekből, felnyíló tömbökkel felépülő) ZAC Reully (1986-2006) integrálja a terület határának 60-as évekbeli épületeit is.
A belvárostól távolabb a terület kitágul és új beépítésű lakóterületet szegélyez.