A város I. e. 52-től a Lutetia (gallosítva Lutèce) nevet kapta, a főváros szerepe pedig egyértelműen Lugdunumra (a mai Lyon) hárult. Az i. e. 1. századi római város a Szajna bal partján, pontosabban a mai Saint-Germaine körút, a Val-de-Grâce és a Rue Descartes által határolt területen a Luxemburg-kertig terült el. Központja a mai Rue Saint-Jacques mellett feküdt. A város egy római kori vidéki város létesítményeivel volt ellátva, színházzal, palotákkal, fürdőkkel, fórummal és amfiteátrummal rendelkezett. Párizs a 4. században vette fel mai nevét a valaha itt élő parisii törzsről (wikipédia).
A Lutéciai Aréna az egyik legfontosabb emlék a római korból. A Latin negyedben található, egykor gladiátorküzdelmeknek adott helyet, 15.000 embert volt képes befogadni.
A belépés (ma) ingyenes, nyitva: 8:00 - du 5:30 télen, este 10:00-ig nyáron
Az egyik legrégibb képregényes Párizs-ábrázolás ugyanis legfeljebb a város korabeli méreteiről ad hihető felvilágosítást: a római időkben az Ile de la Cité-re (a Notre-Dame szigetére) korlátozodó Lutécia egyéb jellemzőit a sorozat fő humorforrásának megfelelően a mai állapotokról mintázták: amikor Astérix és Obélix egyik kalandjuk folyamán odavetődnek, forgalmi dugók (ökrös szekerekkel) és többnyelvű (latin, kelta és germán) idegenvezetés fogadja őket (Az Aranysarló). [Asterix a metrón - Filmvilág]
Az aranysarló <- a teljes képregény;
