Az invalidusok kazárnyáját XIV. Lajos megbízásából Libéral Bruant tervezte 1671-ben azzal a céllal, hogy az idős kiszolgált katonáknak otthonul szolgáljon. 1676-ban készült el, majd később toldották hozzá a Szt.Lajos templomot és a Dome épületét J. Hardouin-Mansart tervei alapján (1679-1693).

Tudatosan vállalt visszatérés a kilencosztású centrális tér reneszánsz változtatáshoz - áttekinthetőség jellemzi. A tér minden része egyszerre belátható. A szerkesztésmód Bramante San Pietro tervére utal, közvetlen előképe Francios Mansart kápolnaterve. Térformát pontosan követő tömeg, határozott plasztika, avant-corps-szerű homlokzati diadalív-motívum. A kupola tamburján az oszlopos architektúra 45°-ban való elcsavarása mozgalmassá teszi a teret. Váltott ritmusa dinamikát visz a kompozícióba.

>> a térképünkön itt. Találás-küldés: U. Erzsébet

Nagyobb térképre váltás

A munka befejezésekor 1676-ban megbízta építészét, tervezzen a kaszárnya templomához határozottan kiemelkedő, kupolás négyezetet. Mansard túlteljesítette a feladatot. Négyezet helyett a meglévő templom kórusához kapcsolt, önálló centrális templomot tervezett. Az együttes iránya ezzel teljesen megfordult, az új templommal az addigi alárendelt hátsó homlokzat vált főhomlokzattá. (Szentkirályi Zoltán: Az építészet története - Barokk)

Az Esplanade hatalmas tere tökéletes környezetet nyújt a Hotel des Invalidesnek. 1704-1720 között tervezték. A kertben egy 17.-18. századi ágyúsor található, mely a diadalmi üteg részét képezi így jeles alkalmakkor tüzelnek velük. Az udvarba lépve megpillantjuk a kétemeletes boltívekkel díszített négy szabályos falat. A végén lévő Szt.Lajos templom homlokzatának közepén helyezkedik el Napóleon azon szobra, mely valamikor a Place Vendome oszlopának tetején állt.

Közvetlenül a dóm alatt található a kripta bejárata, ahol Napóleon sírja helyezkedik el. Valójában azt is mondhatjuk, hogy ez a templom Napóleon emlékének a szentéje. A császár családtagjainak sírja is itt található, további nagy francia személyiségek sírjaival együtt. 1840 szeptemberében vitte a La Belle Poule nevő francia hajó a császár földi maradványait Le Havre kikötőjébe, majd onnan lassan tette meg az utat fel a Szajnán egészen Párizsig.

Napóleon testét a fáraókhoz hasonlóan hat koporsóba helyezték. Az első ónból, a második mahagóniból, a harmadik és a negyedik ólomból, az ötödik ébenfából, a hatodik pedig tölgyből készült. A hat koporsót egy hatalmas, vörös gránitból készült szarkofágba helyezték el. A sírt Pradier alkotásai a "12 Hatalmas Győzelem" szobrai vigyázzák. Végül, hogy halálában ismét együtt lehessen az élete során elszakított fiától, akit csak l'Aiglon-nak (Sasfiókának) neveztek, annak sírját is mellé helyezték.