Alapkövét 1163-ban fektette le III. Sándor pápa. A francia forradalom alatt majdnem teljesen elpusztult, 1845 és 1878 között azután az eredeti terveknek megfelelően újjáépítették. Így ma már szinte teljes pompájában látható ez a nagy katedrális, amely mellett eltörpülnek az emberek.
A Notre-Dame kőből épült, a nagy középkori templomokra jellemző keresztboltozatos megoldással. Ugyancsak a gótikus stílusra jellemzők a faragott kőcsipkék. Homlokzatán végighúzódik egy oszlopsor faragott alakokkal. Alapítója Maurice de Sully (1160-1197) és Eude de Sully (1196-1228) püspök.

találta, rákeresgélt, összeszedegette és fordította U. Erzsébet (főleg Wikipédia)

>> a térképünkön itt.

nyitvatartás: minden nap 8:00-től este 6:45-ig (szombat-vasárnap 7:15-ig).

A belépés a nyitvatartási időben ingyenes.

A torony: minden nap reggel 10 és du. 6:30 között - a bejárat az épületen kívülről - északi torony, oldalt! 387 lépcső.

Építése a város központját alkotó Cité szigeten 1163-ban a szentéllyel kezdődött, és a hosszházzal, végül a főhomlokzattal 1250-ig folytatódott. Öthajós hosszháza az egyhajós, alig kiugró keresztház közbeiktatásával azonos keresztmetszetű, félkörben záródó, kettős körüljárós szentéllyel folytatódik. A belső oldalhajók fölött karzat húzódik. A szélső oldalhajókhoz és a körüljáróhoz a támpillérek között utóbb kápolnasor épült.

A főhajó oldalfalai háromszintesek. A magas, csúcsíves árkádokat kör keresztmetszetű pillérek hordják. A pillérfők abakuszáról a boltvállakig felnyúló karcsú, hármas oszlopkötegek tagolják függőlegesen az oldalfalakat. Közöttük az árkádok fölött - trifórium helyett - a karzat vakárkádokba foglalt hármas nyílásai törik át a falat. Legfelül - az eredeti alsó kör- és a felső csúcsíves ablakok helyén - nagy csúcsíves ablakok adják a bazilikális bevilágítást.

A főhajót és a keresztház szárait hatsüveges, a négyezetet, az oldalhajókat és a karzatokat keresztboltozatok fedik, a körüljárók ívét háromszögű boltsüvegek.

A nyugati főhomlokzat közel négyzetes felületét támpillérek három szakaszra osztják, de jellegét a vízszintes tagolás adja. A három, gazdag szobordíszű, tölcséres bélletű, csúcsíves kapu fölött a királygaléria szobrokkal kitöltött fülkesora húzódik, felül finomművű, áttört mellvéddel lezárva. Fölötte a főhajó szélességében nagy, sugaras mérművű rózsaablak nyílik, kétoldalt nagy vakárkádban két-két csúcsíves ablak. A homlokzatot karcsú oszlopokon nyugvó, fonódó csúcsívsorral galéria zárja le. Emögül emelkedik ki a két torony sisak nélkül befejezetlenül, egyenesen záródó felső szintje, karcsú, csúcsíves ablakpárokkal áttörve.

Az oldalhomlokzatokat, amelyeket a keresztház oromzatos véghomlokzatai szakítanak meg, a támpillérek és az egymásfölötti támívpárok tagolják. A felső támívek merészen ívelnek át osztatlanul a két oldalhajó fölött.

Alaprajza funkciójának tökéletesen megfelel, ugyanis egyszerre több mint 6000 hívőt képes befogadni. A Notre-Dame beltere a maga öt hajójával szintén hatalmasnak számít, ugyanis az egész épület az egyház diadalát hivatott hangsúlyozni.

Végső munkálatok: a belső boltozat beemelése és elhelyezése.

A keresztház későbbi homlokzatain az oromzatos kapuzat fölött csúcsíves ablakok sora húzódik. Efölött pompás, sugaras mérművű, színes üvegezésű rózsaablak tölti ki a négyzetes falmezőt.

A Notre Dame tornyaiba 402 lépcsőn lehet feljutni, ahol a vízköpő szörnyek mellől élvezhetjük a párizsi panorámát. A vízköpők és a groteszk figurák, amik a párizsi Notre Dame-on élnek talán a legismertebbek a világon. Amikor épült a székesegyház még nem volt rajta egyetlen vízköpő sem, csupán később a 19. századi felújításokkor foglalták el mai helyüket a Victor Pyanet által tervezett híressé vált alakok.

Az épülethez méltóan orgonája is hatalmas. A 7800 sípos orgonát felújították, és tökéletesen működik. A Notre-Dame 113 regiszteres és 5 manuálos nagyorgonáját ma a világ egyik legjobb hangszerének tartják. A párizsi Notre-Dame székesegyház nagyorgonájának története 1334-re nyúlik vissza. Az első hangszert Jean de Bruges építette.

A Notre-Dame székesegyház kiforrott szerkezeti rendszerével, jól áttekinthető, világos belső terével, nyugodt, kiegyensúlyozott homlokzataival és gazdag szobordíszével a korai gótika egyik legszebb emléke. Egységesített tere az "érett" katedrálisok mintaképéül szolgált.

Vegyes: Könyv - filmek - mese

A párizsi Notre-Dame Victor Hugo első hosszabb lélegzetű műve. 1828-ban kapott megbízást a megírására, ekkor el is kezdte gyűjteni hozzá az adatokat, ám 1830-ban - pár nappal azután, hogy hozzáfogott a regény végleges formába öntéséhez - munkáját megszakította a júliusi forradalom. Emiatt a mű csak egy év késéssel, 1830 tavaszán látott napvilágot, ám a késés nem vált a kárára.

Számos megfilmesített változata készült el később.

A Notre Dame-i toronyőr (a Victor Hugo-regény William Dieterle által rendezett filmfeldolgozása) 1939-ben készül el. A német némafilmek kamarajátékaira emlékeztető képek és a tökéletes és megragadó korhangulat segítségével mestermű születik, melynek kvalitásai mind a regény korábbi, Wallace Worsley-féle (1923), mind későbbi (1956), Jean Delannoy által készített film adaptációját túlszárnyalják. Felejthetetlen alakítást nyújt Charles Lauhton,aki Quasimodo, a torzszülött szerepét alakítja.

Egy későbbi - 1956 -, melyben már Gina Lollobrigida és Anthony Quinn a főszereplők.

A Notre Dame-i toronyőr (The Hunchback of Notre Dame) a Walt Disney Pictures 1996-ban bemutatott animációs filmje, mely Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regénye alapján készült. Bár a regény fő mondanivalója megtalálható a rajzfilmben, lényeges különbségek vannak a két mű között. A történet középpontjában Esmeralda, a cigány táncoslány áll, aki iránt szerelmet érez Claude Frollo, a hatalmas és kegyetlen igazságügyi miniszter. Quasimodo, a főhős, a Notre Dame jószívű, ám torz harangozója. A történet meghatározó szereplője továbbá Phoebus, a jószívű kapitány, aki szintén gyengéd érzelmeket táplál Esmeralda iránt.

A Renaissance című filmben.

360 °-os panoráma 69 fotóból.