Marc Chagall: Le Pont de Passy et la Tour Eiffel, 1911

Gustave Eiffel, az építész, már a torony felavatásakor igyekezett kihasználni az abban rejlő anyagi lehetőségeket is. Jules Jaluzot a Printemps üzletház akkori igazgatója ajánlatot tett az Eiffel torony kizárólagos jogainak megvásárlására, hogy arról másolatokat készíttethessen. Ez a kezdeményezés hatalmas felháborodást váltott ki az iparművészek körében, akik korábban már használták az épület motívumát. Eiffel végül mégis az ő oldalukra állt, elősegítve ezzel a torony ismertté válását az egész világon.

A Wikipédia cikke, franciából átmagyarvarázsolta Latkóczy Dóra.

Párizs és Franciaország szimbóluma számos művészeti ábrázolás tárgya volt, így a festészeté, a fotóé (Lucien Hervé), a filmé, és az irodalomé.

Georges Seurat: The Eiffel Tower

Lucien Hervé: Az Eiffel-torony (1944)

Lucien Hervé könyve; itt lapozz bele!

Moholy-Nagy László: Eiffel torony, 1925;

Ilse Bing: Eiffel Tower 1934

A filmgyártás fejlődésével számos híres rendező használta fel a tornyot. 1897-ben, csupán 8 nappal felavatását követően Louis Lumière rendezésével elkészült róla az első film, Panorama pendant l'ascension de la tour Eiffel (Panoráma az Eiffel toronyból való leszálláskor):

René Clair 1923-as Paris qui dort (Alvó Párizs) című filmjében már főszerepben volt látható a torony. Egy tudós álomba borítja egész Párizst, ahol csak az a néhány ember menekül meg, akik az adott időben az Eiffel torony tetején tartózkodnak, ugyanis azt a magasságot már elkerüli a kór:

A torony máig gyakori motívum az európai és amerikai filmművészetben: Le Dîner de cons (Hülyék vacsorája, Francis Veber), La Haine (Gyűlölet, Mathieu Kassovitz), Támad a Mars (Tim Burton) Van Helsing (Stephen Sommers) csak a leghíresebbeket említve.

Ez pedig már az én bulvárválogatásom (mB) - a jelentése csupán annyi (az olvasatomban), hogy ha van egy ekkora vasszerkezet a város közepén, azt meg kell mászni:

James Bond - A View to a Kill (1985):

Jackie Chan: Csúcsformában 3 (Rush Hour 3):