Paris… bonjour, baguette, le métro, feszített napok, tour eiffel, pompidou, louvre, le corbusier, tonhalas szendvics, jean nouvel, villa savoye, csiga, villa la roche, eső, fémlemezfedés, kémények, la défense, fehérek és feketék, arisztokraták, au revoir… - néhány szó ami most eszembe jutott így két hónap eltelte után.

- Batizi-Pócsi Péter -

Soha nem buszoztam még ennyit, de megérte. Paris gyönyörű város! Most lehetne itt sorolni folyamatosan a látványosságokat, de nem fogom. Én az emberekről szeretnék pár gondolatot írni. Nagyon tetszett a sokféleségük. Feketék, fehérek, öltönyösek, talpig csilli-villi (gondolom valamilyen kultúra öltözéke), a feketéken belül is rengeteg bőrszín. Arisztokratikusak, nemcsak a város, nyilván ők maguk is, ugyanakkor némi mediterrán beütés is látszott, amikor még este tízkor is kint ricsajoztak a gyerekek az utcán. Számomra az egyik legnagyobb élmény ennek a megismerése volt.

Imádtam a Villa la Roche-t, valamiért jobban tetszett, mint a Savoye, az Orsay viszont kevésbé tetszett mint a Louvre. A Louvre monumentalitása lenyűgözött, ha még egyszer eljutok Párizsba, márpedig mért ne jutnék, arra biztos több időt fogok szánni.

Nagyon jó panoráma nyílt a Sacré Coeur-től, de lefelé jövet a sok néger arc, akik valami karkötőt akartak a karunkra kötni, na ők bunkók és erőszakosak voltak, ez annyira nem tetszett.

Nagyon tetszett a könyvtár, pedig nem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas épület ennyire elnyerheti tetszésem. Amilyen nagy, olyan egyszerű, tiszta, nagyvonalú, mind kívül, mind belül. Leesett az állam!

A templomok…jó-jó szépek voltak, de a római templomok után, pláne a Szent Péter bazilikát látva, hm....elmennek.

Kis csalódás volt az Arab Intézet. Sok kis kütyü, tönkre is vannak menve, rideg, sok technika. Jobban tetszett Zaha Hadid pavilonja, akármennyire is szidjuk itt az építész körökben. Nem tetszett a Cité de la Musique, és a vele szemben lévő ház sem. Ja, a Défense-ban a templomban a székek elég jól ki voltak találva.

No hát ennek se eleje, se vége, de talán tényleg ezek a fontos, kevésbé fontos dolgok számomra. Vagyis ezek jutottak eszembe, akkor meg már csak jelentenek valamit. Ja és király volt a társaság. Köszi!