- Urbán Erzsébet -

Egyszusszra:

a város;

Korábban még nem igazán volt lehetőségem nagyobb külföldi városban "hosszabb" időt eltölteni, úgyhogy kíváncsian vártam mennyiben lesz más, mint mondjuk a Pesten tapasztaltak. Talán ez az egy hét már elegendő ahhoz, hogy ne csak egy éppen felületes képet kapjon az ember egy város mindennapjaitól. Emlékezetes élmény volt már első este az a hatalmas tömeg, ami a tűzijáték miatt végigvonult az utcákon, és ahogyan a forgatag minket is magával rántott.

Szimpatikus volt az emberek segítőkészsége - úgy összességében, bármikor -, ami mögött azért persze érezhető volt egy erős tartás is, hogy 'igen, én azért párizsi vagyok'...

...imádom a platánfákat. Az érkezésünk napján olyan érzés kerített hatalmába, mint amit a Kis Herceg érezhetett, amikor meglátott egyetlen kertben ötezer szakasztott ugyanolyan rózsát, mint az övé. Rossz volt és egyben jó is, hogy az utcákon mindenfelé platánok voltak. Lehet kiábrándulnék belőlük, ha itthon is ennyit látnék nap, mint nap.

Utolsó este pedig megkóstoltam a hírhedt-híres csigatálat is :) hiába, vízöntő vagyok, nem bírtam megállni, túl nagy volt a kíváncsiság. Aki szereti a kagylót, annak garantáltan ízleni fog, ha egy rendesebb étteremben próbálkozik meg vele.

az egyes épületek:

A programot elég sűrűre alakítottuk, szerintem nem egy hétre való látnivalót, épületet néztünk meg. Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett, de ettől függetlenül szerencsére ugye többé-kevésbé mindenhová elmentünk, ahová szerettünk volna. Utólag elismerve, hasznos volt a blog szerkesztése. Teljesen máshogy tudtam megélni a házakat, így, hogy volt egy gyenge fogalmam legalább az előtörténetükről.

Az épületek közül egyébként nem tudnék kiemelni semmit, hogy mi tetszett a legjobban - érdekes, általában ezt kérdezte tőlem mindenki először, miután hazajöttem -, inkább úgy összességében a pontos részletkialakítások ragadtak meg. Például a François Mitterand Nemzeti Könyvtárnál azt gondoltam előtte, hogy a méretei miatt nagyon személytelen és idegen hatású lesz, de kellemes meglepetésemre, tele volt apró belsőépítészeti kis finomságokkal, amik igazán emberivé tették :)

Pozitívan csalódtam Corbusierben is; eddig valamiért elég negatív volt a véleményem a munkáiról, de így végigjárva pár épületét egészen megtetszettek. Sőt, bizonyos dolgokban elismerem, hogy lehet nem puszta művészkedésből formált úgy tereket, ahogyan... :)

A legnagyobb hatást mégis a Cartier Alapítvány tette rám. Eddig csak fotókról ismertem, de ahogy "körbejártuk" olyan rejtett értékeit tapasztalhattuk meg, amit egy-egy kép sohasem fog tudni visszaadni. Őszintén szólva előtte egyáltalán nem fogott meg, viszont most egészen kedvenc lett :)

A La Villette Park szintén kedvessé vált a számomra. Tetszett, hogy annak ellenére, hogy egy esős és erősen borongós napon voltunk ott, olyan életet élt, amilyet nálunk csak egy kellemes vasárnap délelőtt láthat az ember a Margitszigeten. Még ha a foliék el is vesztették többségében a funkciójukat (?), de számos más programmal, térrel, hellyel gazdagodott a terület, ami kikapcsolódást nyújthat az odalátogatóknak.

Az Eiffel-torony volt az egyetlen, amit igazán vártam már a hosszú épületlistát látva. Nyilván mert egy olyan meghatározó szimbólum, amiről nagyon sokféle véleményt és történetet lehetett már hallani, és talán pont az, ami miatt megindul a természetes érdeklődés, hogy akkor már egy saját tapasztalati benyomás is legyen végre. Tetszett. Őszintén szólva, nem is maga az épület (?), szerkezet volt, ami megfogott, hanem az a csodálatos panoráma, ami Párizsra nyílik a tetejéről. Különösen jó, hogy éppen a napszakváltás idején mentünk föl, így naplemente előtt is láthattuk még világoson a várost, és az éjszakai fénypontok fokozatos kigyulladásával a szemünk láttára változott át a látvány az éjszakai 'csendes-pezsgéssé'.

Budapest – Párizs?

Párizs nagyon tetszett, örülök, hogy ott lehettem! A tömegközlekedés rendszeréből például lenne mit átvenni itt Magyarországon. Nagyon értelmesen és logikusan vannak kitalálva a dolgok. Egy "vonaljegy" nagyjából annyi mint Pesten, csak épp 1,5 órán át érvényes és bármennyiszer át lehet szállni vele, így ha valakinek csak egy rövid elintéznivalója van, még vissza is érhet ugyanazzal a jeggyel. Kicsit rossz volt, hogy se múzeumokban, se boltokban, szinte sehol nem volt idegen nyelven kiírva tájékoztató szöveg, együl franciául, de valahol megértem, végül is az alkalmazkodjon, aki oda utazik. Érdekes, hogy ezzel szemben nálunk nagyon más politika a jellemző... mármint sokkal inkább az európai megfelelni akarás a szomszédoknak.

Az én habitusomnak már túlzottan nagy lenne szerintem egy Párizs méretű város életvitele. Turistaként szimpatikus, és izgalmas, de én azért valószínűleg egy lassabb életforma mellett tenném le a voksomat :)

Üdv:

Zsike