…tapasztalni

- Vígh Ágnes Irina -

Tetszett, hogy a kozmopoliták természetességével vettük használatba a várost. Metróállomások csempézett folyosóit átszelve értük el úti céljainkat és az ünneplő párizsi tömeget.

Az első séta a napsütésben, a felfedezés örömével és Jean Nouvel épületével jó nyitánya volt a kirándulásnak, egyben tanulságos is volt számomra. A blogbejegyzés alapján várt rideg üvegsíkok helyett, egy barátságos és nagyon természetesen belakott épület fogadott, az átlátásokból és a belső kertből nézve. Ezután az este is emlékezetesen alakult, az ünneplő és hazahömpölygő tömegben…

A köztudatban annyi közhely él a várossal és egyes épületeivel kapcsolatban, hogy akaratlanul is összevetettem őket a saját élményeimmel, igazat adok-e. És igen, én is azt gondolom, hogy sokszínű és élhető város, sajátos franciás hangulatával, és történelmi értékeivel.

Sokszínű kultúrájában, ahogy azt a metrón utazva vagy éttermet keresve tapasztaltuk, és ahogyan sokféleségét szerves egységgé szervezi össze. Nagyon tetszett, hogy a régi tisztelete mellett, felvállalnak és megvalósítanak újszerű, szokatlannak tűnő kezdeményezéseket is. Kifejezetten jó élmény volt a Pompidou központ, belakott külső- és belső tereivel, főleg a Louvre nyomasztó múzeumélménye után.

A Louvre üvegpiramisa-és előcsarnoka, és a Les Halles nagyszabású átépítése, kicsit hasonlóan, meghagyja a felszín emberléptékű teresedéseit, míg a mélyben hihetetlen tömegek kiszolgálására képes. Érdekesek voltak a szociális lakóépületek beékelődései anyagukban és illeszkedésükben is.

A sokszínűség megismeréséhez néha kellenek a véletlenek, hogy éppen azon az utcán forduljunk be, ahol találunk egy Space Invadert, vagy éppen összefussunk az építtető szervezet egyik képviselőjével, aki lelkesen mesél, magyaráz és mutat meg nekünk további épületeket is, jó volt.

(Továbbra is célom még több vidám épületet találni, ahogy az a Helikopter után felvetődött...)

Élhető, pezsgő és karban tartott utcáival, tereivel, kisebb-nagyobb parkjaival, de leginkább a nagyvonalúsága révén szerintem. Ahogyan az egyes látványosságok, épületek teret kapnak maguk körül (pl. Cité de la Musique), ahogy a lépten-nyomon fellelhető parkok, olvasásra, sportra, koncertre, napozásra csábítanak (akár egymás mellett is , mint a La Villette, vagy tematikusan, mint egy gördeszka pálya), amiért az ember szívesen bóklászik órák hosszat az utcákon, ha az idő engedi.

Ebből a szempontból is emlékezetes példa a Mitterand könyvtár. Hatalmas méretei ellenére nem uralkodik, barátságosan kapcsolódik környezetéhez és használójához, legyen az a lépcsőzése, a gyaloghíd, vagy körbezárt zöld felülete, amire a belső folyosó néz.

Történelmi értékeit tekintve, érdekes volt élőben találkozni tankönyveink lapjaival, sajnos ezek kissé turista ízűek voltak, de pl. az Eiffel torony panorámája és Corbusier épületeinek bejárása új (tapasztalati) dimenzióval bővítette az ismereteimet.

A francia életérzést mindennap közelebb hozták a pékségben vásárolt bagett-ebédek, a kávéházi teraszon üldögélő, jólöltözött párizsiak, és a jó emlékű együtt borozások…

A pesti utcákon járva, azóta is eszembe jut: a párizsiak már iskolás korukban megtanulják, hogy csak az utca egyik oldalán szemeteljenek… Köszönöm az élményt!

* * *