1992 júliusában Franciaország elnyerte az 1998-as labdarúgó-világbajnokság rendezési jogait, fel kellett hát húzni egy legalább 80 ezres fedett stadiont. Az országban legutóbb bő 70 évvel korábban építettek olyan arénát, melyet egy világeseményre szántak: ez a rendezvény nem más volt, mint a magyar válogatott ezüstérme miatt is emlékezetes 1938-as vb. Az új létesítmény helyének kiválasztásakor az volt talán az elsődleges szempont, hogy közel legyen a fővároshoz. Így esett a választás Párizs egyik külvárosi részére, az északi Saint-Denis-re (a stopli.hu írása, rövidítve).
Claude Constantini, 2006-2008
A terveket a CR SCAU Architecture munkatársai készítették el, a kivitelezéssel a Bouyguest, a Dumezt és az SGE-t bízták meg (utóbbi kettő ma Vinci néven fut). 1995 áprilisának végén került aláírás az építési engedélyekre, a munkálatok május másodikán kezdődtek meg. Ekkoriban a projektet még csak „Grand Stade”, azaz Nagy Stadion névvel illették, 1995 decemberében írt ki a sportminisztérium egy pályázatot a végleges elnevezésre.
A „Stade de France” név ötlete Michel Platini fejéből pattant ki (a legendás játékmester állítólag az öltözők tervezésében is segédkezett). 1998. január 28-án eljött a nagy nap, felavatták a Stade de France-t: az avatómérkőzésen a franciák Spanyolországot fogadták, a 78 368 néző közt ott ült Jacques Chirac köztársasági elnök is. Az első gólt az új arénában Zinedine Zidane szerezte.
A Stade de France a világ legnagyobb mobil nézőterű stadionja - az alsó 25.000 férőhely 80 munkaóra alatt eltüntethető, ezek alatt vannak az atlétikai pályák. A 80.000 néző teljes kiürítéséhez mindössze 15 percre van szükség. (Wikipédia)
A Stade de France ugyan klubcsapatnak nem ad otthont, de a francia futball-, valamint rögbiválogatott általában itt játssza meccseit, így a fiatal aréna előtt még nagy jövő állhat, minden bizonnyal számolhatunk még be ott rendezendő emlékezetes eseményekről.
Van aki szerint néha lejt a pálya... :-)
