2003-ban Alberto Alessi gyakorló építészeket hívott meg egy-egy teás- és kávéskészlet megtervezésére (köztük Ekler Dezsőt), hogy a huszonkét építész így egy olasz tervezési feladatban egyesítse erejét.
Az alábbi készletet Jean Nouvel tervezte. Az utóbbi napokban többen is egymástól függetlenül az Arab Intézetet nevezik a legnagyobb élményüknek Párizsban. Talán érdemes megnézni, tárgykultúrában mit alkotott a francia mester.
Egészen megkapó az a finomság, érzékenység, amivel a francia tervező a kis tárgy, a kávéscsésze tervezéséhez fordul: a forma, az anyagválasztás egyszerűségében, nemességében, tisztaságában, arisztokratizmusában a kávéfogyasztás, a kávéházak ráérős, tűnődő, érzéki, idő-töltő világa idéződik meg - de bravúros a Gainsbourgra (a kor egyik emblematikus dalára) való rafinált, kedves utalás is. Viselkedése, gondolkodása építészi: (kulturális, formai) alapkérdésekre keresett válaszokat integrálja tiszta, egyszerű formává.
Kávéscsésze (2003)
Egy hosszú hagyomány örököseiként a kávéfogyasztás tárgyai és használati eszközei nagyfokú formai tökélyre fejlődtek. Mint a borospohár, a kávéscsésze formája is szinte tökéletes. Így aztán fel sem merült ennek a forradalmasítása, sokkal inkább a tökéletesítése.
A modell eredete a hatvanas évekbeli kávézókhoz nyúlik vissza, a vastag porcelánból készült, kívül kávészínű, belül aranyozott, egyszerű csészékig. A henger formájú új csésze dupla fémfala hőszigetelő: az ital forró marad, a fül így fölöslegessé is vált, elmaradt. A külső fent fényes, kávé színű, az alsó részen tükröződő felülettel. A csészealjra írt szöveg a hengeren tükröződik: “Café, café que j’aime ta couleur café,” - Serge Gainsbourg dalának refrénje. A készlet tökéletesen egyszerű és kérlelhetetlenül funkcionális. Tervezőtársam Aurélien Barbry volt.
A készlet részei: kávéskanna, tejtartó, cukortartó, 2 kávéscsésze csészealjjal és tálcával.
A sorozat mindössze 99 példányban készült. Kizárólag a max protetch gallery-n keresztül beszerezhető.
(A fentihez hasonló tükrözés mint technika a képzőművészetben is ismeretes - lásd Csontváry festményeit - bár vannak, akik ennek jelentőségét vitatják).
Babaház (1983)
Ez nem szerszámosláda. Ez egy babaház, az általam valaha is készített projektek legkisebbike. A hetvenes évek végén csináltam, egy újság egyfajta nosztalgikus, historikus szellemben meghirdetett pályázatára. Az én válaszom az volt, hogy a nosztalgia nem mindig lesz az aminek ma ismerjük, és hogy az emlékezés és a modernitás nem feltétlenül ellentétei egymásnak. Sokszor idéztem Borgest, mondván: olyan komolyan művelem az építészetet, amilyen komolyan egy gyerek játszik. Ezzel az odafigyeléssel, ezzel a komolysággal foglalkoztam ezzel a tervvel is.
Az építészet és a design sokszor idéz fel az időhöz, a lakás, lakozás élményéhez köthető érzelmeket. Egy kirakat vagy egy piaci árus esztétikáját alapul véve néhány kis prousti ‘madeleine süteményt’ helyeztem el a dobozban, a tiszta érzelem mementóit. A ceruzák, golyók, a lakkozott fa és a vörös bőr személyes emlékeim, de tudom, hogy ezek egyúttal bizonyos generációk és bizonyos kultúrák közös emlékeit is megjelenítik. Az építészet és a design bátran támaszkodhat rájuk.
Lego ház (1985)
Egy újabb pályázat, ezúttal a Lego szervezésében: “Az ideális otthon”. A pályázatra nagyon sokféle munka érkezett, az olasz kastélytól a neo-klasszikus, ballusztrádos villáig. Én egy használaton kívüli, a part közelében úszó olajfúrótoronyra gondoltam, amit fel-le vontat egy hajó a Földközi tengeren. Ez az én álmom egy különleges loftról valahol az olasz partok mentén.
* * *
forrás:
Alessi limited edition tea & coffee towers by Jean Nouvel
Jean Nouvel - Architecture and Design 1976-1995, A Lecture in Italy (Skira, 1997.)
