Jacques Tati (1907 – 1982) orosz származású francia filmrendező, színész.
Legtöbb filmjének főszereplője, a saját maga alakította nyakigláb Hulot úr, a modern világhoz adaptálódni képtelen, mindig barátságos és segítőkész, ám a szociális érintkezésben esetlen, örök kívülálló figurája. Filmjeiben mindig a képi világon van a hangsúly, a hangok legtöbbször zajok, tömegmorajok, a beszéd ritkán játszik fontos szerepet. Képi humora semmivel össze nem téveszthető. A mindennapi élethelyzetek finom eltúlzásával, kiemelésével megalkotott, nemritkán visszatérő poénjai mindig rendkívül finoman jelennek meg, a néző figyelme nincs „erőszakosan” rájuk irányítva, ezért mindig jóleső érzés felfedezni egy-egy újabb komikus részletet.
Nagybácsim (Mon Oncle, 1958)
Hulot úr feladata lenni gondját viselni kis unokaöccsének, aki az ő lakásától nem messze az egyik peremkerületi kis településen él. Odaérkezve sehogy sem tud megbarátkozni a modern társadalom hibáival és technikai vívmányaival. Az unokaöcs szüleitől, a gazdag sznoboktól egy világ választja el. Míg jómódú rokonai csak gúnyosan mosolyognak rajta, ő a maga jellegzetes, nyitott módján viszonyul hozzájuk is. Ám a bőség és az ipar rideg világa Hulot úr számára olyan ellenfél, amellyel képtelen megbirkózni, ebben minden tisztességes igyekezete dacára sem képes eligazodni. Így szinte szükségszerű következmény, hogy rokonai végül kiközösítik. (forrás)
A Nagybácsim jeleneteit lakóhelyén, Saint-Maur-des-Fossés-ban forgatta (Párizs egy elővárosa), sok statisztáló helyi lakossal.
De itt is a teljes film:
