Októberben lesz a 30. évfordulója annak, hogy elhunyt az egyik legeredetibb francia sanzonénekes, Georges Brassens (1921-1981), de a párizsi Cité de la Musique, a Zeneváros, a francia főváros egyik legfontosabb kulturális létesítménye nem várta meg a pontos dátumot: Brassens vagy a szabadság címen nagyszabású kiállítást szentel a zeneszerző-előadóművésznek.
Georges Brassens a Zenevárosban - a PRAE.HU cikke
A falu rossza (La mauvaise réputation - fordítás innen)
Nem dicsekszem, a faluban
Igencsak rossz hírem van
Zavargok vagy csendben vagyok
Kibeszélnek a parasztok
Senkit se bántok én pedig
Magam útját járva
De a jónép nem kedveli ezt
Nem fújok velük egy lemezt
Nem a jónép nem kedveli ezt
Nem fújok velük egy lemezt
Mindenki rosszat mond rólam
Ha nem néma, ha szava van.
A nemzetnek nagy ünnepén
Ágyamban jókat alszom én
A menetre járó zene
A fülembe ne jusson be
Pedig az senkit se bánt
Ha nem csípem a harsonát
De a jónép nem kedveli ezt
Nem hallgatunk mi egy lemezt
Nem a jónép nem kedveli ezt
Nem hallgatunk mi egy lemezt
Mindenki újjal mutat rám
A félkarú, az nem, talán.
Ha egy tyúktolvajt kerget épp
Sárosagyún a sok jónép
Mi tagadás az én lábam
Ami előttük útba' van
Bajaik pedig nem nagyok
Ha egy ilyet futni hagyok
De a jónép nem kedveli ezt
Velük senkit nem kergetek
Nem a jónép nem kedveli ezt
Velük senkit nem kergetek
Mindenki rámront ilyenkor
Ki segge alatt lábat hord
Jeremiásként sem sírok
Jövőmhöz nem kell itt látnok
Kezükbe ha akad kötél
Nyakamnál lenget majd a szél
Pedig az senkinek sem árt:
nem viszek gyertyát
De a jónép nem kedveli ezt
Az úton nem velük megyek
Nem a jónép nem kedveli ezt
Az úton nem velük megyek
Mindenki nézi hogy lógok
No persze csak kik nem vakok
Georges Brassens a költői sanzon (=chanson à texte) egyik igen különleges egyénisége. Egyszerre volt előadó, szövegíró és zeneszerző. Az ő sanzonjaiban a szöveg és a dallam egyformán fontos. Nagy műgonddal komponált, különféle stílusrétegeket kevert ravaszul. Sokan kívülről dúdolták, énekelgették sanzonjainak dallamát és szövegét. Az 1960-70-es években értelmiségi körökben is népszerűek voltak populáris, konformista és nonkoformista sanzonjai. Brassens sanzonjai – mint ez a műfaj általában – minden francia embert, a legegyszerűbbeket is megszólította, a mindenki által átélt és átélhető történelmi és személyes eseményekről és érzelmekről szólt, mintegy nemzeti összetartó ereje volt. A legendás párizsi Bobino-ban[1], a francia sanzon valamikori fellegvárában Georges Brassens mindig telt ház előtt játszott, a rádióadások is erősen népszerűsítették dalait, lemezei nagy példányszámban keltek el. Brassens portréja is igen jellegzetes volt, plakátokon, albumokon, lemezborítókon is gyakran megjelenítették: erőteljes szemöldök, dús bajusz, dús rövid göndör haj, s szájában az elmaradhatatlan pipa.
A Bobino szellemileg igényesebbnek tartotta magát a költői ihletésű és intellektuális szövegek előadása terén riválisánál, az Olympiánál, amelynek színpadán szerintük már csak biztosan befutott, népszerű dalokat adtak elő. Az Olympia kétezer férőhelyes koncerttermében is nagy sikere volt Georges Brassensnek éppen úgy, mint a korábbi és kortárs híres sanzon-énekeseknek (Gilbert Bécaud, Charles Aznavur, Édith Piaf, Charles Trenet, Yves Montand…).
Mind a Bobino, mind az Olympia utolsó nagy fénykora az 1960-70-es évekre esik. (Wikipédia)
(Az alanti fordítás egy fordító-barátom munkája - az eredeti itt. [bocs. ;-) ] )
A gorilla
A gorilla nem is bánta,
hogy a vastag rácsok előtt
az illemre fittyet hányva
be-bekandikáltak a nők.
Főként egy szervére nézett
a falu sok vénasszonya,
de jóanyám óvva intett,
hogy kimondjam e helyt, hova.
Jön a gorilla!
Na de egyszer csak a majom
nagy ketrecének a zárja
kinyílik, hogy mért, nem tudom,
biztos rosszul lett bezárva.
Kiszabadulván emígy szólt
a vad: "Hát ma elveszítem!"
A szüzességére gondolt,
azt kitalálták, remélem.
Jön a gorilla!
Szegény vadasparkvezető
kétségbeesve dadogja:
"Ezen gorillának még nő-
vel nem akadt soha dolga!"
Hát amint a fehérnépek
meghallják, hogy a majom szűz,
nem ám hogy megörülnének,
de futnak, mint a futótűz!
jön a gorilla!
Ugyanazok, kik az imént
nagy elszántsággal vizslatták,
most menekültek agárként.
Nem értem ezt a logikát!
Miért szaladtak szét vajon,
hisz az ágyban, tudvalevő,
a férfinél jobb a majom,
tanúsíthatja minden nő.
Jön a gorilla!
Szóval mindenki szétfutott
a begerjedt majom elől,
csak egy öreglány maradt ott
meg egy bíró az esküdtszékről.
Hát, ha már a sors így hozta,
a majom a csámpázását
eltérítve megcélozta
a jogászt meg a nagymamát!
Jön a gorilla!
"Ah" - sóhajt a matróna
"Hogy kellek még valakinek,
ez oly ritka csoda volna,
melyben régóta nem hiszek!"
Amaz, látván a gorillát,
állt mereven, mint a cövek,
naivan úgy hitte: "Kizárt,
hogy egy nősténynek nézzenek."
Jön a gorilla!
Most álljunk meg itt egy szóra,
hamarjában gondoljuk át,
ha valahogy muszáj volna,
a bírót vagy a rút nyanyát
becstelenítenénk-e meg?
Én úgy hiszem, alig vitás,
többségünk szerint az öreg
a megfelelő választás.
Jön a gorilla
Ám, bár - mint mondtuk - a majom
a szerelem nagy mestere,
az ízlése nem túl finom,
s pallérozatlan az esze.
Hiába tudjuk mi mind jól,
hogy jobb parti a boszorka,
ő a jogászhoz bandukol,
s berángatja egy bokorba.
Jön a gorilla!
Képzeljék csak el a többit,
mert sajnos az aktust magát
nem mesélhetem el, pedig
tudom, szívesen hallanák.
A bíró a fennkölt percben
mamájáért úgy üvöltött,
mint az, kit reggel egy perben
a guillotine alá küldött.
Jön a gorilla!
