Ági találta az alább belinkelt cikket a Párizs külvárosaiban jellemzően a nyolcvanas években felépült falanszterekről. Az alanti térképen látszik, hogy az első két grandiózus példa egymás szomszédságában van bár, de Párizs belvárosától sajnos elég messze (keletre).
>> Rokona Párizs belvárosában a Place de Seoul!
Megdöbbentő épületek, megdöbbentő méretekkel - és funkcióval: a hatalmas "paloták" hétköznapi lakásokat rejtenek.
Science Fiction in the Suburbs of Paris:
When Mass Housing Meets PostmodernismA modernista eszmékre válaszul a hetvenes-nyolcvanas évek fiatal építészei a modernizmus száraz "funkcionalizmusától" elhatárolódván az épülő új lakónegyedeknél újra a klasszikus építészeti formanyelv felélesztésével kísérleteztek. A kor legfejlettebb építéstechnológiájával azt kívánták megmutatni, hogy a klasszikus formák, a különleges részletek a tömeges lakásépítés előregyártási technológiával megfizethető áron állíthatóak elő.
A fentieket fejben tartva azzal a kérdéssel indultam el egynapos felfedezőutamra, hogy valóban őrültek voltak-e a fenti építészek, és időben le kellett volna őket állítani?
A válasz: igen...
Les Espaces d'Abraxas, Marne-la-Vallé
Charles Jencks az együttesről:
Bofill és Taller megmutatta, hogy a tömeggyártás nem feltétlenül jelent egyet a gépi esztétikával, ahogy az a XX. század próbálta elhitetni. Korunk egyik legmegcsontosodottabb hittétele - azaz hogy a nagy tömegű gyártás szükségszerűen vezet az ipari formavilághoz - bizonyult most tévesnek. Számos nyelven szólalhat meg a tömegtermelés, ahogy azt az egyiptomiak is tudták - a szabad-stílusú klasszicizmus is ezek egyike.
