A Saint-Denis székesegyház Párizs északi részén, az azonos nevű negyedben található gótikus épület, amely a Lutetiából Beauvais-ba vezető régi római út mellett helyezkedik el.
A Wikipédia cikkéből;
A középkortól egészen a francia forradalomig ez volt a francia királyok temetkezési helye.
The nearest metro station is 'Saint-Denis - Porte de Paris' (line 13) and the journey takes around 20 minutes from Paris.
The Basilica of St Denis is open daily, 10am-5pm (to 6:15pm April to September). On Sundays it opens at noon. Closed on 1 January, 1 May, 25 December and during some religious services. Admission costs €7 for adults and free for under 18’s as well as for EU residents aged under 26. Other concessions are available.
Kezdetek
Szent Dénes Franciaország védőszentje és Párizs első püspöke 250 körül ezen a helyen szenvedett vértanúhalált. Sírja már a 4. században népszerű zarándokhellyé vált; feltételezhető, hogy 475-re készült el a mostani apátsági templom elődje. 775 februárjában Fulrad apát szentelte fel az egyhajós 80 méter hosszú épületet.
Suger apát kora
A nyugati homlokzat
Az újabb átépítés 1137 körül kezdődött, Suger apát irányításával. A munkálatok a karoling templom kibővítésével indultak, új homlokzatot és szentélyt építettek hozzá. Az építkezést a nyugati homlokzattal kezdték, ami a kéttornyos normandiai templomok mintáját követte. A homlokzat 1140 körül készült el, a tornyok befejezetlenek maradtak. Három kapujának díszítése a gótikus szobrászat legkorábbi alkotása, itt jelent meg először a gótikus kapuzat szervezett rendszere, szoborszerűen kiképzett pillérekkel. A faragványok Franciaország uralkodóit ábrázolták. A kapuk szobordíszítése nagyrészt elpusztult, vagy túlságosan nagy mértékben restaurálták. A középső kapu szobordíszei az Utolsó Itéletet jelenítik meg, a déli kapun Szent Dénes és két társa a börtönben; az északi kapun mártirhaláluk látható.
A szentély
A szentélyben a kettős szentélykörüljárót kilenc kápolnából álló kápolnakoszorú övezi. A fényt hatalmas, majdnem földig érő ablakok biztosították, az apát ugyanis az isteni fény metaforájának tartotta a fényárban úszó templombelsőt. Építészével együtt más megoldások mellett először egyesítette a burgundi(csúcsív) és a normann (bordás keresztboltozat) elemeket. Ennek alapján a "gótika megalkotójának" tekinthetjük. 1231 után a szentélyt statikai problémák miatt át kellett építeni, így napjainkban Suger apát művéből már csak kevés látható. A székesegyházat 1144-ben VII. Lajos király és felesége jelenlétében szentelték fel.
IX. Lajos uralkodásától
a francia forradalomig
A 15. és a 16. század alatt a székesegyházat többször is kifosztották, de az épület nem szenvedett komolyabb károsodást. 1610-ben itt koronázták meg Medici Mária királynét, majd egyre több nagyszabású egyházi eseményt tartottak a épületben, amely jelentősen hozzájárult a székesegyház állagának komoly leromlásához.
A 17. század folyamán kisebb átalakításokat végeztek, amelyekből napjainkban már semmi sem látható. 1789-ben a francia forradalom alatt a sírokat feldúlták, a maradványokat két tömegsírba temették. A síremlékek nagy része múzeumba került, így megmaradtak az utókor számára. 1794-ben a szerzeteseket elűzték, az épület tetejét lebontották és beolvasztották, így éveken keresztül beázott. Később gabonaraktárnak használták, szóba került az is, hogy fedett piactérré alakítják át.
Napóleon uralkodásától a 20. századig
Síremlékek az oldalhajóban
1805-ben a hatalma csúcsán lévő Napóleon dinasztiája sírhelyévé választotta, és három kápolnát építtetett a korábbi királyi házak emlékére. 1806 február 20-án elrendelte a székesegyház helyreállítását, ami hatalmas összeget emésztett fel, és erősen megosztotta a közvéleményt. 1817-ben felnyitották a két tömegsírt, de a maradványokat lehetetlen volt azonosítani, így azokat egy, a székesegyház kriptájában kialakított csontkamrában helyezték el.
1837 júniusában villám csapott az északi toronyba, ami komoly károkat szenvedett. Az újjáépítést azonnal megkezdték, de statikai problémák miatt az új torony saját súlya alatt majdnem összeomlott, így le kellett bontani.
Az épületben az utolsó, kisebb átalakítást 1952-ben végezték el, amikor néhány síremlék új, végleges helyére került. Az régészeti feltárások 1938-ban kezdődtek és egészen 1977-ig tartottak. Meroving korabeli sírokat, és a régebbi épületek alapjait sikerült azonosítani.
(tipp: U. E.)
