Carlos Ott, 1989;
Place de la Bastille
Ez a gigantikus nemzetközi pályázatot követően megvalósult épület tekinthető a Grands Travaux egyik valódi fiaskójának. Ezzel együtt az épület messze nem váltott ki akkora vitákat, mint Pei piramisa, nem lett olyan feltűnő mint a La Défense, sőt: inkább a terv óvatos középszerűsége az, ami némi kívánnivalót maga után.
Az 1983. novemberéig beérkezett 756 pályázó közül, Carlos Ott kanadai-uruguayi építészre esett a választás, az ő tervei szerint építették fel a 2700 férőhelyes házat 1983-1989 között. A modern, szögletes-üveg architektúrájú épület nagy vitákat generált a szakma és párizsi emberek körében egyaránt elsősorban gyenge akusztikáját kifogásolták, valamint azt, hogy építészetileg nem illik a Place de la Bastille környezetébe. Az operaházat a Gare de La Bastille vasútállomás helyén építették fel. (Wikipédia)
A terjedelmes, fantáziátlan négyzetekből építkező homlokzati kő-üveg kompozíció a nyolcvanas évek irodaházait idézi, igazán meglepő hogy a zsűri annak idején pont ezt a tervet emelte ki a mintegy 700 fős mezőnyből - WGA szerint tévedés történt: a zsűri meg volt győződve hogy Richard Meier munkája:
Az építészetért és az építésért egyaránt elkötelezett francia elnök gyakorlatilag Meierre íratta ki a Bastille Opera pályázatát. És amit - a külső formajegyek által a zsűrit megtévesztve – mégsem Meier, hanem Carlos Ott nyert meg.
(Jómagam ezt - a fenti tervet és Meier életművét ismerve - nemigen tartom valószínűnek - mB)
A nézőtere hatalmas (2700 fős), azzal a kimondott szándékkal, hogy az opera műfaját a széles tömegekhez juttassák el. (Galinsky.com, 1998)
